Általános iskolás koromban, emlékszem, hetente legalább három rajzóránk volt. Nem értettem, hogy minek annyi, helyette lehetett volna inkább matek óra vagy bármi más, amiből esetleg sokkal többet kell tanulni. És lehet, hogy az jobban is jött volna egy-két diáknak, akik matekból például nem olyan jók. Nem mondom, hogy nem örültem annak, hogy számolgatás helyett inkább rajzolnom kellett, de lehetséges, hogy néhány plusz óra sokkal nagyobb segítséget adott volna nekem. Lehet, hogy anno itt bukott el a dolog, és mivel nem kaptam megfelelő segítséget, ezért nem is értettem felsős koromban csomó mindent matek órán. Ezért pedig megutáltam. És hát milyen rossz valamit évekig tanulni, amit amúgy is úgy utálsz és nem is érted. Nem voltak azok jó évek, nem is szeretek visszaemlékezni rá.
Viszont azt már sokkal jobban szeretem, ha arra gondolok, hogy milyen jók voltak azok a rajz órák. Igaz, néha elég unalmas volt azt a sok egyforma vázát és almát lerajzolni, de élveztem, hogy kreatív lehetek, és itt mindig megdicsérnek. Aztán végül ez a sok rajzóra segített abban, hogy rájöjjek, ez az, amihez értek és ez az, amit csinálni is akarok valamilyen formában. Így mentem el aztán művészeti iskolába, külön képzésekre, és otthon is nagyon sokat rajzoltam.
Aztán, amikor nagyobb lettem, akkor az iskolában lehetett választani, miket akarunk tanítani. Engem a festészet is nagyon érdekelt. Imádok festeni, nagyon szeretem a színeket és sok mindent csak úgy tudok szépen vászonra vetni, ha színekkel dolgozhatok. Mindenki csak dicséri a munkámat, szeretem megmutatni másoknak, hogy miket alkotok és szeretem hallani a véleményeket, illetve, hogy ki miket lát a képeken.
Végül aztán munkahelyet is úgy találtam, hogy művészeti ágon dolgozhatok, olyan helyen, ahol kiélhetem a kreativitásomat, miközben emberekkel dolgozom, és a munkámat elismerik. Remélem, hogy mindenkinek így teljesülnek az álmai, mint nekem, vagy legalább is a töredékük mindenképpen. Amit az ember el akar érni, azt el fogja, és el is tudja. Nincs, ami akadályozza az embert, ha igazán akar valamit. Én is ugyanúgy vért izzadtam, mint mások. Én is elgondolkoztam rajta, hogy inkább abbahagyom, mert nem tudtam megteremteni sokszor a kellő pénzt, de aztán még több szorgalommal előteremtettem az összeget és sikerült megoldanom a felmerülő problémáimat.
Én úgy gondolom, hogy sokszor kerültem a földre, sokszor éreztem, hogy valami nem oké, sokszor gondoltam azt, hogy ez nem fog menni. De ott voltak a barátaim, akik támogattak, a családtagjaim, akik mindig erőt adtak és még sorolhatnám. Nem mondom, hogy könnyű, de azt se mondom, hogy belehaltam volna. Minden szakmában nehéz az elhelyezkedés, van, ahol nagy az üresedés, de van, ahova meg azért nem jut be az ember, mert már nincs hely. Mindig van, ami probléma. Hogy nincs elegendő szakmai tapasztalatod, kevés iskolát végeztél, vagy éppen túl keveset. Vagy neked nem jó a hely, mert keveset fizetnének, vagy nem azt csinálhatnád, amit szeretnél. A lista hosszú, de felesleges ezt ecsetelni. A lényeg, hogy sikerült és erre büszke vagyok. A festészet pedig igenis menő!