Jó, nem volt már egy mai darab a laptopom, néha meg-meg akadt a kicsike, hál’ Istennek egészen sokáig bírta. Kényelmesen tudtam vele az ágyon fekve olvasgatni, és a közösségi médián nézelődni, ugyanis nincs gépe otthon a családnak, mindenkinek saját laptopja van.
Az utóbbi hónapokban kezdett csak akadékoskodni; semmi nem tetszett neki, leállt, újraindult, én pedig mindent kezdhettem előröl. Hát így nem lehet filmet nézni, vagy keresgélni az interneten!
Próbáltam már inkább kímélni, rájöttem, hogy egy órát képes normálisan működni, aztán kikapcsol, hát alkalmazkodtam, és úgy időzítettem mindig, hogy egy órába minden beleférjen. Ezután újabb egy óra pihentetés után megint működött.
Aznap nagyon rohantam, a fabrikettből is kezdtünk kifogyni, ami a tüzeléshez kell, és épp hideg is volt. Meg akartam nézni valamit a neten, de hát megint felmondta a szolgálatot, pedig épp, hogy bekapcsoltam… Idő előtt elment. Annyira kiborultam ezen, hogy azt hittem, bedobom a kandallóba. Jó, nem gondoltam komolyan, de hangosan üvöltöztem vele, hogy működjön már, mert ha nem, akkor eltüzelem, a feleségem biztos hülyének nézett miatta. Bár az már mindegy, ő már rég tudja, hogy flúgos vagyok egy kicsit. Néha meg nagyon.
Amikor végre lenyugodtam, javasolta, hogy nézessem már meg szegénykét, hátha lehet még rajta segíteni, vagy spóroljunk rá egy kicsit, és menjünk, vegyünk egy újat. Még mit nem! Mondtam neki. Hogy megnézzék, aztán meg újra elromoljon? Ennyi, neki lejárt, már nem szeret. Kész. Kampec. Újat meg semmiképpen nem akarok. Hűséges maradok hozzá, akkor is, ha fasírtban vagyunk, akkor is, ha már nem működik. Ő az én egyetlen kicsi laptopom, amit a lányomtól kaptam, és amit annyira szerettem, és akivel olyan jól megvoltunk, főleg, amikor nem volt itthon senki, szórakoztatott fáradhatatlanul.
Aztán a feleségem mégis rávett… Ért hozzám a nő, nincs mese. Ezért vettem el.
Mivel az enyém ugye nem működött, így az ő gépén kerestünk rá, hogy “ingyenes bevizsgálás laptop”, de nem nagyon adott ki semmi olyasmit ami meggyőző lett volna, így hamar fel is adtam. Nem is kell nekem annyira a gép – gondoltam!
Ezután két hétig meg sem próbáltam bekapcsolni a laptopot. Ott hevert a komódon, ahol hagytam, szomorúan. Használtam a feleségemét, a gyerekeimét, de mégiscsak furdalt a lelkiismeret. Munkába menet – szerintem a retinámba éghetett ez a három szó – esküszöm, hogy egy szupermarket hirdetésének szövegében is észrevettem, de álmomban is azt a szöveget láttam az adóbevallási papíron, hogy “ingyenes bevizsgálás laptop”. Nem tudom, hogy az-e a furcsább, hogy adóbevallásról álmodok, vagy hogy úgy tűnik, az a laptop, amit két hete még azzal fenyegettem, hogy tűzbe dobom, jeleket küld nekem, hogy javíttassam meg.
Dacoltam még egy darabig, aztán rávettem magam. Na jó gondoltam, egye fene, elviszem az öreglányt. Bár féltem az ítélettől, hogy ő neki már tényleg annyi, rájöttem, hogy az a legjobb megoldás, ha megtudom.
A lányom ajánlására felutaztam Pestre a pcmentor egyik szervizébe. Előtte azért a szememre vetette, amikor elmeséltem neki a sztorit, hogy legközelebb ne azt írjam be a keresőbe, hogy ingyenes bevizsgálás laptop. Mondta, hogy nem érdemes olyan helyre menni, ahol ingyen vizsgálják be a laptopot, mert ott biztos, hogy nem végeznek teljes körű átvizsgálást, nekem pedig az kell. Itt elmondják, hogy mennyibe kerülne a javíttatás, én meg majd eldöntöm, hogy szánok-e rá annyi pénzt. Ha nem, akkor nem kell kifizetnem a bevizsgálási díjat, csak akkor, ha elfogadom a ajánlatot. Ezt egy igen szimpatikus és korrekt gondolatnak tartottam. Ugyan elmondták, hogy benne van a pakliban, hogy nem javíttatható az eszközöm, és akkor sem kell kifizetni a díjat, ezért titkon reméltem, hogy fizetnem kell majd… Hát ilyen sem volt még!
Hál’ Istennek a képzett szakemberek megcsinálták a laptopomat, és azóta semmi baja, újra olyan, mint amikor megkaptam. Tanácsolták, hogy hogyha egy kicsi bajt is észlelek, akkor ne habozzak, azonnal vigyem el megnézettetni, mert akkor nem lett volna ekkora baj a végére.